Az utóbbi hetek vissza-vissza térő gondolata volt, hogy törlöm a blogomat. Na nem azért, mintha nem lenne mit közölnöm az olvasókkal. Hasonló JT-val foglalkozó oldalak "betegségére" lettem figyelmes. Ezt a 'névtelen' vírus okozza. Nem örülnék, ha ezt az oldalt is fertőzés érné.

Érdekes cikk volt a hétvégén a gyülekezetekben. Mózesnek a hite, vagy a karja volt erősebb? Az illusztráció alapján jókötésű héber volt. Pál apostol tollából idézve, vizsgáljunk meg két bibliai kijelentést az Őrtorony cikkel párhuzamban. Az egyik: „Hit által utasította vissza Mózes, amikor már felnőtt volt, hogy a fáraó leánya fiának hívják” (Héberek 11:24). A másik: "Hit által hagyta el Egyiptomot, nem pedig a király haragjától félve,..." (Héberek 11:27).

Elolvastam az Őrtorony (tanulmányozásra szánt kiadás) márciusi 15-i számának (május 19-25), "Figyeljünk oda az idős testvéreinkre!" című cikkét. 'A családtagok felelőssége' alcím alatti, 6-8-ig terjedő bekezdések elgondolkodtattak... Egy mondat a 8. bekezdésből: "Noha Pál a hívő családtagokról beszélt, akkor sem szabad elhanyagolni a szülőket, ha azok nem tartoznak a keresztény gyülekezethez." Na, ez a mondat késztetett írásra.

Ha valaki eljut a döntő lépésig, hogy JT-ja lesz, miért dönt így? Ki ne szeretne egy istenfélő, szerető közösséghez tartozni? Szeretet, ami soha el nem fogy. Áldozatkész segítség. A hittestvérek még az életüket is feláldoznák egymásért. Aztán eltelnek évek, évtizedek és valami megváltozhat. A szeretet sokakban meghidegül. Már észre sem venni az egyszerű, szürke hírnököt és szükségleteit. Persze, majd pont "X" vagy "Z" adná az életét a másikért, amikor már évek óta csak a formális köszönés jellemző a kapcsolatok ápolására. Ez nem lehet az igaz Isten látható szervezete! Aztán eljöhet egy másik, fájdalmas csalódásból fakadó döntő lépés. El innen! Aztán egy rövid bejelentés: "X.Y. nem Jehova Tanúja." A kérdés: Hova tovább? Hogyan lehet továbblépni?

Az Őrtorony fent említett számának (2014. március 31. – április 6. között tanulmányozandó!) cikke, érdekes megvilágításba helyezi az ’ítéletnapot’ és a felkent kérdést. A „Semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék” alcím alatti három bekezdés taglalja az ’új világosságot’ ebben a témában. Nem meglepő, hogy újabb értelmezést kellett 'kitalálni', hogy az időkényszer és a felkentek növekvő létszáma 'emészthető' magyarázatot kapjon. (Vö. 2014. I/15., 27–31. o., 14-16. bek.)

Ráakadtam egy évekkel ezelőtt, e-mail-ben kapott levélre. Egy Jehova Tanújától kaptam. Lehet, hogy valakinek ismerősek ezek az emberi kapcsolatrendszerekre, így Jehova Tanúi egyházára is jellemző torzulások. Mikor beszélhetünk, egy emberek által létre hozott szervezet elintézményesedéséről? Mikor kezdődik meg ez a jellemzően törvényszerű, kivédhetetlen folyamat?

"hitehagyás:  egy korábbi (különösen vallásos) hit elhagyása."

E témakörrel nem leszek népszerű. Jehova Tanúi most már nem csak hitehagyottnak, hanem istentagadónak is fognak tartani. Ugyanakkor az istenfélő emberek annyira nem félik az Istenüket, hogy simán egymás torkának ne essenek, ha mások nem osztják az ő igazi istenképüket. Legékesebb példa erre, Jehova Tanúi Egyháza.

Ez a rövidke kérdés nem hagyja nyugodni az emberiséget évezredek óta.

Keresik, kutatják, de biztos választ még senki nem tudott adni.

Elnevezik, tulajdonságokkal ruházzák fel és megszámlálhatatlan formában imádják.

Te kedves olvasó, aki még nem döntötted el véglegesen, hogy Jehova Tanúja leszel. Már egy ideje tanulmányozol a testvérekkel. Mi alapján döntöd el, hogy csatlakozzál-e 'Isten népéhez'? Van egy kedves barátom, aki ezzel a mondattal indította el a blogját: "Minden éremnek két oldala van..." Eddig még valószínűleg csak az érme egyik oldalát vizsgáltad meg. Igyekezz reális képet nyerni a jövődet tekintve. Annál is inkább, hogy néhány év, évtized után ne bánd meg a döntésedet.