Kedves Olvasóim!

Több, mint 30 évet töltöttem Jehova Tanúi közelében. Kétkönyves (Paradicsom, Imádat) tanulmányozók voltunk a feleségemmel együtt. A hírnökségtől a gyülekezeti felvigyázói tisztségen át, egyéb társulati kiváltságokat láttam el. Kétgyermekes családomban igyekeztem példamutató 'igaz keresztényi' családfőként megfelelni a bibliai és a társulati követelményeknek. Amint egyre 'magasabb polcra' kerültem a teokratikus elrendezésben, élesebb rálátással tudtam megítélni, hogy hol nem egyezik az emberi cselekvésmód, a bibliai alapelvekkel. A teokratikus karrieristák 'felfelé' istenfélő arcot mutatva taposták egymást és a 'szürke', egyszerű és tényleg őszintén istenfélő mezei hírnököket. Ez a képmutató érvényesülést nem lehetett az 'igaz vallás' tisztaságaként értelmezni.

Szóval húsz év aktív szolgálat után megelégeltem a képmutatást, amibe nem tudtam belesimulni. Így a társulati, a gyülekezeti, a házastársi, a családfői és a személyes feladatoknak való megfelelés kényszere felemésztette az őszinte, de erőn felüli igyekezetemet. A segélykiáltásaim nem hallatszottak fel az égig, de még a közvetlen testvérek, hozzátartozók fülei sem hallották meg. A harmadik elkülönülésem már több éve megtörtént. Magam mögött hagytam Jehova Tanúit, a házasságomat, a gyerekeimet és átlépve a vörös vonalat. Hitehagyott halálraítélt lettem. Az oly szilárdnak tűnő fal megrepedt körülöttem. 

Megismerve néhány ex-Jehova Tanúi blogot, úgy gondoltam itt vannak a válaszok a kétkedők számára. Ez a fény, amely kívülről beszűrődött a fal repedésein, meggyőzőnek tűnt. Kritikus szemmel vizsgáltam az ezeken a felületeken megosztott Jehova Tanúit leleplező írásokat, elemzéseket és véleményeket és persze a hozzászólásokat. Elindítottam ezt a blogot, hogy segíteni tudjak én is az Egyházban levőknek és felnyissam a szemüket, hogy Ők is meglássák a fényt a repedésen át.

Egy közös blogban is résztvettem, mint társszerkesztő. Közel két évig tartott e közös munka. Aztán egyik napról a másikra az egyik külső ex-JT-s blogger kikezdte az egyik társunkat, hogy nem az a személy, akinek állítja magát és az írásai is sok esetben fikciók, nem valós tényeken alapulnak stb. Közvetlen bizonyíték nem került napvilágra. A közvetett bizonyíték csupán az volt, hogy e vádakra a társunk törölte az összes írását és kiszált közülünk. Ezek után nekem is el kellett hagynom a közös blogot, mert gyanús és megbízhatatlan lettem, mint Egonymus. "Nem árt az óvatosság" mondták néhányan. Ha nem fedem fel magam, akkor mennem kell. Mentem. A volt családom érdekei és jó híre előbbrevalók egy közös blognál. Ezt az indokot nem tudták elfogadni, holott nem ártottam senkinek. A zárt emberi szerveződések, ha kívülről nem, előbb-utóbb belülről bomlanak fel.

Ennek a szakításnak már lassan fél éve. Sokat gondolkodtam, hogyan tovább. Most már lassan tíz éve, hogy a Jehova Tanúi által körém 'épített fal' megrepedt és csak tovább szélesedett, beengedve a megértés fényét. Az ex-JT-s blogok kifulladtak. Az Egyházból több éve 'kiszakadt' tagok már nem a realitás talaján járnak. Szélsőséges megnyilvánulások, viták, ellenségeskedések jellemzik ezeket a oldalakat. Szétesett személyiségű bloggerek és kommentelők esnek egymásnak egy-egy témában. Személyeskedés, fenyegetés, durva szavak a jellemzőek. Az eredeti cél már érdektelen. E blogokat jellemző dolgok nemhogy segítenének bárkinek is, aki még Jehova Tanúja, hanem elriasztja ezen oldalaktól és igazolva látja, hogy 'a kutya visszatér az okádékára',

Arra az elhatározásra jutottam, hogy befejezem az úgynevezett ex-JT-s missziómat, és más, hasznosabb, érdekesebb témákat boncolgatnék. Egyre többen vannak olyanok, akik már felébredtek a materialista 'mátrix-kábulatból' és valós válaszokat keresnek a kérdéseikre. Hogy milyen kérdések és milyen válaszok...? Majd kiderül.

Persze ezt a blogot továbbra is üzemeltetem, de nem írok több cikket Jehova Tanúival kapcsolatban, Természetesen az eddigi írásaimmal kapcsolatos kommentekre válaszolok és beszélhetünk az abban foglaltakról. Valamint, ha valaki JT-s témakörben kíván cikket megjelentetni ezen az oldalon, szívesen közzé teszem.

Köszönöm minden kommentelőnek a megtisztelő érdeklődését!

Szeretettel, Egonymus

„Az igazi alázat érzése egy nő és egy férfi  tiszta, odaadó, önzetlen szerelmében található meg, de láthatatlan mivolta miatt, csak ezen két ember tapasztalhatja meg, világmegváltó erejét."  - Ismeretlen szerző –

Az előző posztban lejegyzett gondolataim az alázatról, valóban vallásos jelleggel bírtak, mivel JT egyházához kapcsolódó emlékekből fakadtak. Számomra egyáltalán nem vallásos jelentéssel bír e tulajdonság. Sokan próbál(ták)ják megfogalmazni, de mindig Istenhez, Jézushoz, hithez kapcsolódóan magyarázzák. Hogy a fenti idézet helytálló-e, azt csak igaz szerelmet átélt, átélő párok tudják igazolni. Nekem azért hiteles, mert két ellenkező nemű ember szerelmi kapcsolata, az alapja az emberi kapcsolatoknak. Még az anya-gyermek kapcsolat sem jelentősebb ennél, mivel alárendelt függés van jelen, korban, szükségletekben és a kapcsolat jellegében.

Ha minden emberi kapcsolatban tapasztalható lenne az alázat, az mit eredményezne? Milyen tulajdonságokat és viselkedésformákat zárna ki, az alázatos szemlélettel élő ember? Szerintem minden gonosz gondolatoktól fogant káros, rosszindulatú, ártó szándékot el lehetetlenítene. (Kérdés a szkeptikusokhoz: mondj egy negatív emberi tulajdonságot, vagy cselekvésmódot, amit ne oltana ki az alázat?) A nagybetűs SZERETET sem működik e tulajdonság nélkül. ’Most, akkor eljutottunk a világbéke feltételéig? Legyen mindenki alázatos és akkor majd tudja szeretni az embertársát és megszűnik minden gond a Földön?’ Erre mindenkinek magának kell megadnia a választ!

Ha megadtad, kérlek írj!

- Egonymus -

„És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” Máté 24:12

Másfél évtizede hangzott el egy nyilvános előadás, ahol az előadó ezt a jövendölést Jehova népére vonatkoztatta. Lehet, hogy az evangélista elsősorban Krisztus I. századi követőire gondolt, hogy óvja őket a ’a gonosz világi hatás befolyásától’. A XXI. században már nem kérdés, hogy hol tart a világ ’a gonoszság megsokasodásában’. A bibliavers alapján, ezen ok miatt hidegül meg a szeretet sokakban. Az „Isten szeretet” állítja az Írás. Ha valaki azt vallja, hogy Istent szereti, akkor a gonoszság növekedésének még szorosabb istenfélelmet kellene eredményeznie. Miért hidegül meg hát sokakban a szeretet?

Ehhez egy még fontosabb kérdést kell feltenni. Milyen tulajdonság kell ahhoz, hogy az ember megtalálja Istent? Az alázat. Alázat nélkül nincs se Isten, se hit, se szeretet. A Mikeás 6:8-ban Mi van feljegyezve, mit kíván Isten az emberektől? ”Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel”. Alázat kell önmagunk elfogadásához, az Istennek tetsző cselekedetekhez, az irgalmasság gyakorlásához és az embertársaink iránt kinyilvánított felebaráti szeretethez. Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Galácia 5:14)

Tehát "...a l á z a t o s a n, egymást különbeknek tartván...". Hiába a Lukács 6:31. „És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal!” Alázat nélkül nem lehet alkalmazni az ún. ’aranyszabályt’! Az alázat hiánya minden viselkedési normát felülír.

Remélhetjük, hogy egy nap az emberek majd alázatos életszemlélettel ébrednek fel világszerte? Nem tudható, hogy az emberiséget mi ébreszthetné rá a helyes útra. Kb. kétezer éve lejegyzett megállapítás szerint, „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.” Sajnos itt tartunk.

- Egonymus -

Aktív Tanú koromban egy házigazda feltette a kérdést: Mi tesz a maguk Jehova Istene a meg nem született magzatokkal? Maguk szerint már embereknek kell őket tekinteni? Ha igen, akkor feltámadnak, de hova?

Három egyszerűnek tűnő kérdés, mégsem tudtam rá választ adni. Ma sem tudok. Ugyan JT-tól távol áll, hogy magzatelhajtással szüntessék meg egy embrió életét. Hitük szerint az élet szent, Jehova törvénye szerint. JT-val csak ennyiben érinteném a kérdést.

Általánosságban nagyon megosztottak az emberek, ha a terhesség megszakítás szóba kerül. (Természetesen a spontán vetélés nem tekinthető művi terhesség megszakításnak!) Egészségügyi indokok (pl. Down-szindróma), szűkös életkörülmények, megerőszakolás, gyermekkorú terhessége stb. Aztán kiskapuk keresése, hogy 12 hétig még elvégezhető a beavatkozás. Még sorolhatnánk az érvek és ellenérvek sorát.

Azt szokták mondani, hogy nincs annál nagyobb csapás, ha a szülő temeti a gyermekét. Ha egy 12 hetes csecsemő életét veszi el valaki, nem élet megszakításról, hanem gyilkosságról beszélünk. Vagyis a megfogalmazás jó kibúvó, hogy a terhességet szakítják meg és nem a 12 hetes magzat életét veszik el.

Sokáig lehetne még ragozni e kérdéskört. Egy bizonyos, hogy a terhesség megszakítás intézményesítésével visszaélnek az emberek.

Még egy gondolat. Sok temetőt megtöltenének az élet lehetőségétől megfosztott emberpalánták sírhantjai. Ugyanakkor egy magzat beültetéses beavatkozás kb. 1 millió forintba kerül.

Hol a megnyugtató válasz?

- Egonymus -

"Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet!"  /1Mózes 1:28/

 Az isteni parancsolat egyértelmű. Persze a ’töltsétek be a földet’ ténye meghatározhatatlan, mind mennyiségben, mind térben és időben. Napjainkban ez a felszólítás, érvényes lehet még egyáltalán? Hogyan tekintik Jehova Tanúi?

A Héber Iratok (Ószövetség) isteni parancsolatait (mózesi törvények) nem tekintik kötelezőnek JT, mivel a közel 600 törvényt Jézus eltörölte emberi életáldozatával. Ettől függetlenül sok hasznos utasítást megfogadnak, de ezek betartását lelkiismereti kérdésként kezelik.

A Tanúk között miért megosztó kérdés a gyermekvállalás? Ha ellátogatunk egy JT összejövetelre, legyen az gyülekezeti, vagy kongresszusi program, szép számmal láthatunk gyermekeket, egy-, vagy többgyermekes családokban. Gyermektelen párokat is láthatunk. A kérdés, hogy mi alapján döntenek a gyermekáldás mellett, vagy ellen? Ez természetesen magánügy.

Mégis van magyarázat a kérdésre, ami egy logikai láncolatban utolérhető. 1. sátáni világ, 2. isteni ítélet (’armageddoni csata’), 3. újvilági reménység.

A gyermeket nem vállalók érvei számosak. Ebben az ördögi világban nehéz Jehovát imádó gyermeket nevelni. ’Jajj a várandós és kisgyermekes szülőknek Isten Haragnapján’, ha menekülni kell. Egy JT-ja zsarolható a gyermeke életével a sátáni világ által, még lehet, a hitét is feladja. Mi a biztosíték, hogy ’elfogadja az Igazságot’ és Jehova Tanúja lesz (?). A prédikálás által megmenthető emberi lelkek a legfontosabb értékek ’az utolsó napokban’. Úttörőszolgálatot kell vállalni, mert ’az idő rövidre van szabva’. Majd az Újvilágban lesz gyermekünk. /Az ezer éves Királyság-uralom alatt, vagy a végső próbatétel (1000 év) után, ahol még ’Sátán sokakat elhitet’ és az örök pusztulásba dönt? (a szerk.)/

Akik vállalják a „kockázatokat” és gyermekeik lesznek, azokra titokban úgy tekintenek a „jó szellemiségű” párok, hogy gyenge a szellemiségük és nem ’Jehova munkáját’ teszik az első helyre az életükben, ők bezzeg igen /pedig ugye magánügy a gyermekvállalás (!) (a szerk.)/.

- Egonymus -

„Kedves Egonymus!

Nem tudom, hogy miért pont neked írtam le ezt, ami velünk történt. Talán a személytelen mivoltod, ami miatt terád esett a választásom. Csak az írásaidon alapján ismerlek de érződik az együttérző hozzáállásod az emberi lelkekhez. Bízom a tisztánlátásodban (meg Jehova Tanúja is voltál), hogy megérted azt, hogy miért is kényes téma, ez. Oda bízom, hogy milyen módon közlöd az általam elmondottakat. Megértem azt is, hogyha nem vállalod fel a közreadást.”

Hát igen! Kaptam ezt a levelet. Vívódtam, hogy bevállaljam-e a levélíró vívódásának közlését. Eredeti formájában nem tudom leközölni, mert a levél fogalmazása túl konkrét. A felmerült gond egy JT házaspáron keresztül mutatja, hogy mennyire élő probléma ez az Egyházukban, a házastársak közötti testi kapcsolat terén. Megpróbálok úgy írni e témáról, hogy ne botránkoztassak meg senkit. A cím alapján nem kérdés, hogy mi a levél tárgya.

A kiindulási, bibliai alap az I. Kor. 7:3,4-es versek.

„A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképpen a feleség is a férjének. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.”

Ez a házaspár szerelemből kötött házasságot. Úgymond, világiként kötöttek házasságot. Majd tanulmányozás indult velük és megkeresztelkedtek. Baráti, jó kapcsolatot ápoltak a tanulmányozást vezető vénnel és feleségével. A két férj között egy beszélgetés alkalmával, a házasságon belüli testi kapcsolat került szóba. Szó szót követett és a testiség konkrét gyakorlatára terelődött a beszélgetés. Ekkor a vén feltárta, hogy az a bizonyos mód, ami gyakorlat a testvér és a felesége közötti testi kapcsolatában, az bizony helytelen, elítélendő Jehova Isten előtt. A testvér hiába érvelt a fenti versekkel és a feleségével közös meggyőződéssel és megegyezéssel helyesnek tartott szexuális tevékenység mellett. Nemcsak köldökön felül szeretik egymást csókolgatni, simogatni stb. A csókolódzás legalább olyan intim, (és egymás testébe való behatolás, nem beszélve arról, hogy a testnedvek jelenléte is természetes velejárója) mint a nemi szervek szájjal való érintése. Nem hatott semmilyen érv, sőt a vén belepirult a testvér őszinteségébe. Már pedig a vének könyve is állást foglal ebben a kérdésben, mondta a vén.

A lavina elindult. Nincs visszaút. A vén testvér ez után az őszinte kinyilatkoztatás után elvárta, hogy felhagyjanak ezzel a szokással és két vén előtt tegyenek erről bizonyságot. A házaspár nem érzi úgy, hogy perverz gyakorlatot folytatnának a testi kapcsolatukban. Gondolkodási időt kapott a véntől, és hogy beszélje ezt meg a feleségével.

---

Ennyi a rövidített beszámoló. Három lehetőség közül választhatnak.
1. Felhagynak e gyakorlattal és testvérek maradhatnak.
2. Kitartanak a véleményük mellett, hogy ez nem elítélendő mód a szerelem kinyilvánítására, de nem vallják be és testvérek maradnak.
3. Elhagyják az Egyházat.

Ugyan nem kvízkérdésnek szánom e három lehetőséget, de érdekelnének a hozzászólások!

- Egonymus -

 Egy olvasó által beküldött társulati levél a cikk témájához:

Az előző, ollózott poszt alapján tovább boncolgatnám az ördögi témakört. Sátán léte vitatott kérdés. A Biblia több helyen említi, és nem tagadja létezésének tényét. A ’Teremtéstől’ a ’Jelenésekig’ sokszor felbukkanó mellék-, vagy háttérszereplője a Szent Írásnak.

A világhálón találtam ezt a cikket. Érdekes gondolatokat fejteget a Sötét oldal állítólagos Hatalmasságáról, Sátánról. Az író állításai néhol meghökkentőek. Mindenképpen elgondolkodtató írás végén megfogalmazott állítása.

A János 8:44 szerint Sátán az. Ha igen, ha nem, egy biztos: a kártékony hazugság, a szabad akarat megnyilvánulásának a legaljasabb módja. A legenyhébb formája lehet az igazság elhallgatása. Kegyes hazugságnak nevezik, amikor a másik ember életét védi, vagy nem akar fájdalmat okozni. Persze pozitív események megtörténte előtt is hazudunk, ha pl. nem mondjuk el, mi lesz az ajándéka egy szerettünknek. 

„Aki hazudik, az lop is.” Gyermekkoromban nem értettem, hogy miért mondja ezt a közmondás, mivel értelmezésem szerint, a lopás nem tűnt a hazugság logikus, időbeni következményének. A hazugsággal egy időben történik a lopás. A hazug ember ellopja a jóhiszemű embertől a tisztánlátás lehetőségét. Ennek következtében a becsapott fél az igaznak vélt hazugság szerint fog cselekedni mindaddig, amíg rá nem jön az igazságra. Kedves olvasó látott már olyan embert, aki éppen rádöbbent az igazságra? A leggyakoribb reakció a sokk után, a düh, a bosszúvágy, a megtorlás és az elégtétel keresése lehet. Kevesen tudnak továbblépni egy bölcs mosollyal. Egy hazugsággal félrevezetett ember erkölcsileg felette áll a hazugnak. A hazugság megtörténte után az emberi pszichét és a testet is megbetegítő ellentétes rezgés lép fel, így a hazugnak a vesztesége egyre súlyosabb. A félelem, hogy kiderülhet, aztán a bizalomvesztés, az elítélés… stb.

Meglátásom szerint az emberiség történelmében a hazugságok az emberek cselekvését összezavarta, mivel hamis, negatív rezgést generál. A hazugságok következménye minden rossz, ami tapasztalható. Napjainkban ez már olyan méreteket öltött az élet minden területén, hogy a bábeli zűrzavar semmi e tényhez képest. A bizalmatlanság mindent áthat. Hihetünk egyáltalán valakinek? Hogy lehet egy ilyen hamis világban élni? Hová vezet ez?

Végül is ki valójában a hazugság Atyja? Sátán, aki az ’emberekbe bújva’ indítja hazugságra, akit lehet? Vagy…? A hazugság tényleg az új igazság?

Egonymus

Az emberek általában félnek a haláltól. Talán Jehova Tanúi azok, akik nem félnek az elmúlástól, mert hisznek a feltámadásban, vagy abban, hogy ’milliók élnek most, akiknek sohasem kell meghalniuk’. A többség azért az utóbbi lehetőséget választaná, még akkor is, ha tudja, hogy a halál és a feltámadás közötti időszak minden esetben, csak egy pillanat. Pont ez a pillanat keltette fel az érdeklődésemet.

A Biblia szerint mi történik a halál beálltával? A test elporlad, elvesznek a gondolatok, tervek, öntudatlan halálalvásba merül az ember. Mi lett az egyén személyiségével? Az emlékeivel? A tudásával? A készségeivel? Hol tárolódott mindez, amíg élt? Az agyában, ami elenyészik a föld alatt, vagy elég hamvasztáskor? Te mit gondolsz ezekről? Egy szempillantás alatt, mind megsemmisül? Ebből ered a következő kérdés.

Mi a Biblia kinyilatkoztatása a feltámadásról? Az emléksírokból előjönnek a feltámadók? Újra materializálódott testben, mintegy újrateremtve, annyi idősen, mint amikor meghaltak, hogy megismerhessék a túlélő, vagy a feltámadó rokonok, ismerősök? Vagyis ott folytatja az életét, ahol az azt megelőző pillanatban abba maradt? Honnan, hogyan kapja vissza a személyiségét, az emlékeit, a tudását, a készségeit? Mi a véleményed?

Jó példa erre Lázár, aki négynapos pillanat után támadt fel Jézus szavára. Az ő esetében kérdés lehet az is, hogy a sírban lévő élettelen test támadt fel, vagy nem. A lényeg azon van, hogy miként, honnan kapta vissza mindazt, aki ő volt, az emlékeivel, tudásával, stb…?

Nos, a válaszok különbözőek lehetnek.
„Ne bölcselkedjünk feljebb, mint…, ezek Isten titkai.”
„A feltámadás egy csoda lesz.”
„Te tudod a válaszokat?”

El kell ismernem, hogy nem tudom a válaszokat, de bármely, az emberi tudat által felmerült kérdésre kell lenni válasznak, csak még ’nem vagyunk képesek elhordozni’.

Kíváncsian várom a gondolatokat!

- Egonymus -