Elolvastam az Őrtorony (tanulmányozásra szánt kiadás) márciusi 15-i számának (május 19-25), "Figyeljünk oda az idős testvéreinkre!" című cikkét. 'A családtagok felelőssége' alcím alatti, 6-8-ig terjedő bekezdések elgondolkodtattak... Egy mondat a 8. bekezdésből: "Noha Pál a hívő családtagokról beszélt, akkor sem szabad elhanyagolni a szülőket, ha azok nem tartoznak a keresztény gyülekezethez." Na, ez a mondat késztetett írásra.
JT szerint fontos gondolat, mivel a "Hogyan válaszolnál?" kérdésdoboz részét képezi. 'Milyen felelősséggel tartoznak a felnőtt gyermekek az idősödő szüleik iránt?'
A 6. bekezdésben Jézus cselekedete követendő példaként van megemlítve. "Ő maga, jó példával járt elöl. Amikor a kínoszlopon függött, és már a halálán volt, szeretett apostolára, Jánosra bízta az édesanyját, aki ekkor már valószínűleg özvegy volt." JT tanítása szerint Mária ekkor nem volt Jézus tanítványa. Vagyis úgymond világi szülőnek számított.
A 7. bekezdés egy alapelvet említ Pál apostol tollából. "Egyértelművé tette, hogy az idős özvegyekről elsősorban a hívő gyermekeknek, unokáknak és más rokonoknak kell gondot viselni."
A 8. bekezdés már említett mondata. "Noha Pál a hívő családtagokról beszélt, akkor sem szabad elhanyagolni a szülőket, ha azok nem tartoznak a keresztény gyülekezethez."
Érdekes mondat. Ha akarom, akkor az úgynevezett világi szülőkre vonatkoztatható, mint Jézus és édesanyja esetében. Ha viszont azt állítom, hogy azok sem tartoznak a keresztény gyülekezethez, akiket kiközösítettek (vagy elkülönültek), így rájuk is vonatkozik, hogy 'akkor sem szabad elhanyagolni a szülőket, ha azok nem tartoznak a keresztény gyülekezethez.
Egy kiközösített szülő nemhogy a tiszteletet nem kapja meg, de ha bajban van, nem is reménykedhet, hogy gyermekei a segítségére legyenek, mivel nem tarthatnak kapcsolatot vele. A szeretet a legnagyobb isteni parancsolat. De képzeljük csak el, hogy mondjuk a kiközösített szülő üzen a JT gyermekének, hogy beteg, bajban van és segítségre, ápolásra szorul, mert nincs más senki akire számíthat. Mit gondolsz? Mit tesz(nek) a gyermeke(i)? Szeretetteljesen körül veszi(k), ápolja(ák) és gondoskodik(nak) róla? Talán legjobb esetben is kórház vagy elfekvő? Melyik beteg, elesett, kiközösített szülő kérné vagy számítana a gyermeke(i) segítségére? Előbb segít a világi rokon vagy a szomszéd.
Egy szülő bármikor, gondolkodás nélkül az életét adná a gyermekéért. JT azt tanítják, hogy a világi felebarátokért, kiváltképpen a hittestvérekért, egy igaz keresztény az életét is köteles feláldozni. Mi a helyzet egy kiközösített szülő esetében? Se nem felebarát, se nem hittestvér. Csak egy kiközösített szülő. Akkor pusztuljon?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
f i n i t o (törölt) 2014.05.06. 13:43:38
a kiközösített szülő egy kívülálló dimenzióban van, sem nem világi, sem nem testvér ... rá más szabályok vonatkoznak ... elmebeteg, sátán csatlósa, ilyenek
és végül: igen, a hitetlen, gaz ateista, vagy épp a sátánimádó hamis keresztény több együttérzést mutat ilyenkor, mint a jt rokonság, tisztelet a kivételnek
nicku · http://kharapisztisz.blog.hu/ 2014.05.07. 17:17:20
Egonymus+ · http://jt-blogger-egonymus.blog.hu 2014.05.08. 09:55:27
Egonymus+ · http://jt-blogger-egonymus.blog.hu 2014.05.08. 09:56:48
nicku · http://kharapisztisz.blog.hu/ 2014.05.08. 10:30:35
Nekem az erről ez a véleményem, remélem azért nem haragszol.
:)
Egonymus+ · http://jt-blogger-egonymus.blog.hu 2014.05.08. 11:28:35
Megértem, hogy így vélekedsz. Talán az utolsó gondolatodat ragadnám meg.
"De akik kifelé kukucskálnak, azoknak segíteni kell."
Én így próbálok segíteni a kukucskálóknak. Leírom a gondolataimat arról a cikkről, vagy a cikknek kiemelt részeiről. Az olvasó meg azt kezd vele, amit akar.
nicku · http://kharapisztisz.blog.hu/ 2014.05.08. 12:39:16
Akkor, bocsi, mert félre értettelek. :)
f i n i t o (törölt) 2014.05.08. 13:21:26
l.gabi 2014.05.08. 14:24:01
Amit félkövérrel kiemeltél idézetet, ott is: "akkor sem szabad elhanyagolni a szülőket" - ilyet egy szövegben akkor írunk bele, ha ellenvetésként mondjuk. Mintha valaki így érezne a szüleivel szemben, hogy mivel világiak, akkor elhanyagolom őket. Szerintem senki sem érez így, ezért az "akkor sem" nem helytálló. Nagyon sok ilyennel találkoztam a cikkben és leírhatatlan mértékben zavar.
Egonymus+ · http://jt-blogger-egonymus.blog.hu 2014.05.08. 14:35:05
nicku · http://kharapisztisz.blog.hu/ 2014.05.08. 14:37:57
www.youtube.com/watch?v=5SIBRqWCbuI&feature=player_detailpage
nicku · http://kharapisztisz.blog.hu/ 2014.05.08. 14:40:15
nicku · http://kharapisztisz.blog.hu/ 2014.05.08. 14:42:07
Egonymus+ · http://jt-blogger-egonymus.blog.hu 2014.05.08. 14:50:09
Mondtam én már neked, hogy benned egy újságíró lakozik.
Nagyon szeretem az anyanyelvemet. Nem cserélném el. :)
l.gabi 2014.05.09. 23:28:53
magnolia21 2014.05.22. 13:25:48
Egonymus+ · http://jt-blogger-egonymus.blog.hu 2014.06.05. 10:44:07
A cukormázról csak annyit, hogy az a házaspár akik tanítottak, csak addig voltak kedvesek és közvetlenek, amíg érdekük fűződött hozzánk. A felső teokratikus félezerhez tartoztak. A megkeresztelkedés után szépen leépítették a kapcsolatot. Pár év és kizárólag csak a nyári kongresszusokon találkoztunk. 'Protokol szia, hogy vagytok', aztán évenként ugyanez. Képmutatás volt az egész, nem igaz testvéri szeretet.
Utolsó kommentek