Ha valaki eljut a döntő lépésig, hogy JT-ja lesz, miért dönt így? Ki ne szeretne egy istenfélő, szerető közösséghez tartozni? Szeretet, ami soha el nem fogy. Áldozatkész segítség. A hittestvérek még az életüket is feláldoznák egymásért. Aztán eltelnek évek, évtizedek és valami megváltozhat. A szeretet sokakban meghidegül. Már észre sem venni az egyszerű, szürke hírnököt és szükségleteit. Persze, majd pont "X" vagy "Z" adná az életét a másikért, amikor már évek óta csak a formális köszönés jellemző a kapcsolatok ápolására. Ez nem lehet az igaz Isten látható szervezete! Aztán eljöhet egy másik, fájdalmas csalódásból fakadó döntő lépés. El innen! Aztán egy rövid bejelentés: "X.Y. nem Jehova Tanúja." A kérdés: Hova tovább? Hogyan lehet továbblépni?