lazar.jpg

Az emberek általában félnek a haláltól. Talán Jehova Tanúi azok, akik nem félnek az elmúlástól, mert hisznek a feltámadásban, vagy abban, hogy ’milliók élnek most, akiknek sohasem kell meghalniuk’. A többség azért az utóbbi lehetőséget választaná, még akkor is, ha tudja, hogy a halál és a feltámadás közötti időszak minden esetben, csak egy pillanat. Pont ez a pillanat keltette fel az érdeklődésemet.

A Biblia szerint mi történik a halál beálltával? A test elporlad, elvesznek a gondolatok, tervek, öntudatlan halálalvásba merül az ember. Mi lett az egyén személyiségével? Az emlékeivel? A tudásával? A készségeivel? Hol tárolódott mindez, amíg élt? Az agyában, ami elenyészik a föld alatt, vagy elég hamvasztáskor? Te mit gondolsz ezekről? Egy szempillantás alatt, mind megsemmisül? Ebből ered a következő kérdés.

Mi a Biblia kinyilatkoztatása a feltámadásról? Az emléksírokból előjönnek a feltámadók? Újra materializálódott testben, mintegy újrateremtve, annyi idősen, mint amikor meghaltak, hogy megismerhessék a túlélő, vagy a feltámadó rokonok, ismerősök? Vagyis ott folytatja az életét, ahol az azt megelőző pillanatban abba maradt? Honnan, hogyan kapja vissza a személyiségét, az emlékeit, a tudását, a készségeit? Mi a véleményed?

Jó példa erre Lázár, aki négynapos pillanat után támadt fel Jézus szavára. Az ő esetében kérdés lehet az is, hogy a sírban lévő élettelen test támadt fel, vagy nem. A lényeg azon van, hogy miként, honnan kapta vissza mindazt, aki ő volt, az emlékeivel, tudásával, stb…?

Nos, a válaszok különbözőek lehetnek.
„Ne bölcselkedjünk feljebb, mint…, ezek Isten titkai.”
„A feltámadás egy csoda lesz.”
„Te tudod a válaszokat?”

El kell ismernem, hogy nem tudom a válaszokat, de bármely, az emberi tudat által felmerült kérdésre kell lenni válasznak, csak még ’nem vagyunk képesek elhordozni’.

Kíváncsian várom a gondolatokat!

- Egonymus -

vilagvege.jpgAz isteni ítélet napját évszázadok óta emlegetik az emberek.  Jehova Tanúinak az egyik legfontosabb tanítása. Ugyanakkor a "világi emberek" is előrevetítenek egy világméretű kataklizmát. Mielőtt kifejteném az e témával kapcsolatos személyes véleményemet és csokorba szedném az indokaimat, az alábbi cikk elolvasását ajánlom.

___

Közeleg a végítélet órája?

Tudósok szerint nincsenek már messze az emberiség legsötétebb évei. Bár úgy tűnik, hogy minden rendben, a világ egyre inkább a szakadék szélé felé száguld, mint egy megvadult expresszvonat. Az elemzők, és a különféle jövő, és világvége kutatók szerint a hidegháború óta nem voltunk még soha ennyire közel a végítélet órájához.

Ez a teoretikus óra mutatja, hogy mekkora a veszély egy esetleges háborúra, vagy globális kataklizmára, azaz a világ mekkora bajban van. Az új kutatások, a napjainkban lezajló aggasztó folyamatok összesítésével a tudósok megállapították, hogy már nagyon közel van a vég, és az ember azt már aligha kerülheti el.

1991-ben atomtudósok testülete hozta létre az órát. Akkor alig 17 percre volt éjféltől, a világ a végső megsemmisüléstől. Az éjfélig hátralévő percek száma pedig azóta is egyre csökkent.

Mennyi az annyi, hány percre vagyunk a végtől?

Most persze már mindenkit az foglalkoztat a legjobban, hogy hány percre is vagyunk a végtől jelenleg. Mielőtt beolvasnánk a riasztó számot, érdemes megemlítenünk, hogy az utóbbi években rohamosan nőtt a kockázata egy esetleges kataklizmának.

Donald Trump megválasztása, a globális felmelegedés fokozódása, és esetleges jelek egy jövőbeni napkitörésre, vagy egyéb katasztrófára, a közeljövőben lehetséges aszteroida becsapódásról, vagy egy III. világháborúról már nem is beszélve.

2015-ben éppen emiatt a klímaváltozás hatásait figyelembe véve egy perccel előrébb állították ezt a világvége órát, D. Trump megválasztása, és az atomfegyverekhez való hozzáállása, valamint klímaváltozás elleni harca miatt, még fél perccel előbbre állították.

Jelenleg tehát ott tartunk, hogy alig 2 és fél percre vagyunk éjféltől, azaz a világvégétől.

Egyszer már majdnem megtörtént

Ez a súlyos előrejelzés azt jól jelzi, hogy a világvégét - vagy legalább az emberiség végét - jelző óra 1947-es létrehozása óta, eddig mindössze egyszer voltunk ennél közelebb az éjfélhez, és akkor sem sokkal. 1953-ban, amikor a hidegháborús szembenállás annyira eldurvult, hogy az már egy atomháború rémével fenyegetett, a tudósok úgy ítélték meg, hogy mindössze kétpercnyire vagyunk az éjféltől.

Nagy kérdés, ha az utolsót üti az óra, akkor mi fog történni? Valóban, szükségszerűen végbemegy az emberiség pusztulása, vagy csak egy lassú hanyatlás következik, melyből még van visszaút?

___

Azt állítom, hogy a közeljövőben nem várható, tömeges elválás JT Egyházától. Sőt még az is megtörténhet, hogy újra növekedésnek indul ez a felekezet.

Indokaim.

Először: Az „világi” emberek is félnek és bizonytalanok, hogy kinek higgyenek. Vannak földönkívüliek, vagy nincsenek? A globális felmelegedés ténye igaz? Van olyan politikus, akinek még hinni lehet az ígéreteiben? Folytathatnánk a sort, de minek? Egy bizonyos: hithű Jehova Tanúi számára nincs biztonságosabb hely a gyülekezeteknél.

Másodszor: Inkább bíznak a Vezető Testület útmutatásának, mivel az Jehova Isten „szócsöve”. Akik legbelül nem bíznak a VT állásfoglalásaiban, azok a feltétlen bizalom tekintetében Jehovára várnak.

Harmadszor: A hatalmukkal visszaélő gyülekezeti felvigyázókat a hosszútűrés próbáiként szenvedik el. „Majd Jehova időben eltávolítja őket, mint Júdást!” Mondogatják. Hosszú időszak alatt a feltétel nélkül szerető szívembereket meg lehet ismerni (még a vének között is). Az ilyen szívállapotú tagok és gyülekezeti vezetők hallgatólagos szövetsége jelenti a biztonságérzetet.

Negyedszer: Az egymás iránt érzett szeretetük erősebb még a családi kötelékeknél is (sajnos, de így van). Egyébként e tekintetben az az igazság, hogy akik képesek teljesen megszakítani a kapcsolatot, egy valamikori JT családtag, barát, szerethető hittestvér esetében, azokat szeretik a legjobban a bent lévő tagok és várják a visszatérésüket.

Ötödször: Ha a világi tudósok ilyen vészjóslóan látják a helyzetet, ez csak megerősíti JT abban, hogy „látod már ők is ezt mondják”. Ez óriási érv amikor a prédikáló munkát végzik.

Tudnám még sorolni, de a végén még elvetném a sulykot, hogy Jehova Tanúi béreltek fel, hogy írjak egy kampánycikket. Ezek a következtetések, csak egy empatikus volt Jehova Tanújaként fogalmazódtak meg bennem. Hogyan gondolkodnék, ha még belül lennék?…

- Egonymus -

Hiába hívtak téged a jóra?

2016.11.02. 14:09

josag.jpeg

A minap Weöres Sándor verseit olvasgattam, és az alább idézett vers elgondolkodtatott, hogy mi is a jóság. Az emberi jóság.

"ÖRÖKÖS" KÉRDÉS

2016.09.21. 22:21

orokseg.jpegNéhány hete találkoztam egy elkülönült testvérrel. Nevezzük Miklósnak, aki ötven elmúlt. Régen találkoztunk, amikor még a testvériség részét képeztük. Megbeszéltük az azóta történteket, hogy elkülönültünk, nem nagy időkülönbséggel. Miklós elmondta, hogy elváltak (a felesége akaratából). Két felnőtt korú gyermeke a tulajdonát képező ingatlan köteles részét örökölné, ha Ő meghal. Második házasságából is született egy gyermeke, aki szintén a köteles részt örökölné. Mivel az előző családjának a tagjai Jehova Tanúi maradtak, minden kapcsolatot megszakítottak vele. Az jelenlegi családja „világi”. Az első házasságból született gyermekeit több éve nem látta, nem is beszéltek és írásban sem kommunikáltak. Hozzáteszem, Miklós nagyon szereti Őket, az életét is odaadná értük. Mégis úgy érzi, hogy érdemtelenek a köteles részre, mint egyenes ági leszármazottai. Mit tegyen?

Tagadja ki szeretett gyermekeit az örökségből, mivel azok érdemtelenné váltak az örökségre? Ajándékozza kizárólagos ingatlanát a harmadik gyermekének? Avagy maradjon mindháromra?

A törvény így határozza meg az öröklésből történő kitagadást:

„Kitagadás az öröklésből

Kiesik az öröklésből az, akit végintézkedésében az örökhagyó kitagadott. Érvényes kitagadás esetén kötelesrész sem jár. A kitagadás viszont csak akkor érvényes, ha annak okát a végintézkedés kifejezetten megjelöli, és az ok a valóságban is fennáll. A kitagadási okokat a törvény taxatíve felsorolja. 
Kitagadásnak akkor van helye, ha a kötelesrészre jogosult:

  1. az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;”

Még hat pont van, de az érdektelen ebből a szempontból.

Nem adhattam tanácsot, arra vonatkozóan, hogy mit tegyen. A szemében összegyűlt könnyek beszédesebbek voltak minden szónál. Nagyon sajnálom szegényt, mert annyira jószívű, jóravaló ember.

Ti, mit gondoltok?


"A báránybőrbe bújt farkas esete"

farkasok.jpg


„Szia Egonymus!

Kérlek, hogy ezt a történetet tedd fel a blogodra! Ugyan nem ismerlek téged, de az írásaidban mindig találok valami rejtett értéket. A mondanivalód mögöttes tartalma az, ami rendszerint elgondolkodtat. Ezért téged választottalak az exjt-blogosok közül. A címet, képet, stilizálást, helyesírást rád bízom. Az e-mail címemre várom a véleményedet.

Kösz. Xxxxx"

„Évek óta elkülönült vagyok. Aktív vén koromban szívesen mentem vendégelőadóként nyilvános előadásokat tartani. A gyülekezetünkben én is szerveztem és hívtam meg előadókat. Mielőtt meghívtam valakit, mindig az elnöklő - később koordinátort- felvigyázót kérdeztem, hogy kit hívhatok. Így nem eshettem abba a hibába, amibe az kedves testvér esett - gondolom kisegítőszolga lehetett-, aki engem hívott meg előadónak.

Ugyanis mióta elkülönültem évente egyszer-kétszer kapok egy telefont, hogy mikorra tudnék egy nyilvánost vállalni. Ilyenkor nem mondom meg, hogy már nem vagyok testvér és azért nem vállalom. Megkérem, hogy egy időre húzzon ki a listájáról, aztán majd meglátjuk. Elgondolkodtam, hogy már kb. nyolc éve nem vagyok vén. Milyen lista az, amelyikben még mindig szerepelek?

Az idén, egy februári napon csörög a telefon. Ismeretlen mobilszámról egy Pest-közeli városka gyülekezetéből hívott egy testvér. „Mikorra tudunk egyeztetni egy időpontot vendégelőadásra?” Kérdezte. Elég megfontolt vagyok, de most a pillanat hatása alatt, lesz, ami lesz alapon igent mondtam. Nagyon örült, hogy végre talált valakit. Megbeszéltük az időpontot, az előadást és hogy hol találom a Királyság-termüket és elköszöntünk.

Tiszta hülye vagyok! Mi lesz most? Felhúzott, hogy milyen nyilvántartásuk van, amit még nem központosítottak a rend Istenének szervezetében!  Volt, hogy már elgondoltam milyen lehet egy ilyen helyzetbe keveredni. Hát belekeveredtem magam. Volt két-három hónapom kidolgozni a tervet. Úgy éreztem magam, mint valami maffiózó, aki felkészül a bűn előre kitervelt végrehajtására. Azt eldöntöttem, hogy olyan nyilvánost tartok, amilyet még soha. Az előadás címét nem akarom leírni, mert még bajba esne az kedves jóhiszemű testvér. A lényeg, hogy a jó és a rossz, a helyes és a helytelen közötti különbségtételre építettem az előadást. Úgy készültem rá, mintha az első nyilvánost tartanám. Mondjuk ebben a felállásban tényleg elsőnek számított. Többször elpróbáltam az időt betartva.

Gyakorta elkapott az érzés, hogy lebukok. Hívjam fel a testvért és mondjam le? Nem tettem. Aztán vagy két héttel előbb felhívott, hogy minden rendben, nem jött közbe semmi. Igent mondtam. Ott leszek.

Eljött az a bizonyos nap. Furcsa volt sok év után öltönybe bújni, nyakkendőt kötni. Biblia, énekes, vázlat és indulás. Végig morfondíroztam az utat. Abból a gyülekezetből nem ismertem senkit, mivel nem egy körzetbe tartoztunk. De mi lesz, ha valaki csak látogatóba érkezett oda és mondjuk, ismer engem és tisztában van a helyzetemmel? Mindegy. Nincs visszaút. Igyekeztem úgy időzíteni, hogy a kezdés előtt nem sokkal érjek oda. A rendező testvér kedvesen fogadott, öt perc és kezdődik a program. Mondta, hogy a koordinátor testvér X.Y. nincs ma itt, mert ő is vendég előadni van. A vér meghűlt bennem, mert az utolsó vének iskoláján előttem ült és még tollat is kért tőlem. Fogalmam nem volt arról, hogy ő itt a vezér. Talán nem emlékezhetett a nevemre, amikor a nyilvánosak kiírását megnézte. De ha emlékezett is, nem biztos, hogy az elkülönülésemről tudott. Leizzadtam és elmentem az illemhelyre rendezni a soraimat. Rutinosan az ének bevezető zenéjére léptem a terembe. Gyorsan végignéztem a sorok között, látok-e ismerőst. Elsőre nem vettem észre senkit. Ima, konferálás és a nevem a gyülekezetemmel együtt. Elindultam a pulpitus felé. Az jutott eszembe, hogy van, amikor a házasságkötés utolsó aktusaként megkérdezik, van-e tudomása valakinek valamiről, ami megakadályozhatná a frigyre lépést. Ha odaérek és elkezdhetem az előadást, akkor nincs tudomása senkinek a velem történtekről. Emelvény, mikrofon, kb. nyolcvanfős hallgatóság és én ott beszélek a jó és a rossz dogokról. Azt előre eldöntöttem, hogy olyan előadást tartok, mint amilyet tartottam volna tanú koromban. Nem akartam senkit megbotránkoztatni, hogy olyat mondok, amit nem lehetne. Mindenesetre jól kidomborítottam az egyéni felelősség kérdését, hogy mi alapján dönthetjük el, vagy tehetünk különbséget a helyes és a helytelen dolgok között. Az előadás alatt azt éreztem, hogy hiányzik nekem az önkifejezésnek ez a módja. Közben figyeltem a hallgatóságot, hátha észreveszek valami zavart. Nem történt semmi. A vége felé, a buzdító gondolatok kifejtése közben lenéztem a hallgatóságra és elérzékenyültem azon, hogy hitelesnek tekintették a személyemet és a mondandómat. Sikerült a végére érnem. Lejöttem, taps, köszönet az előadásért és átvezető ének. Nagy levegő, a vérnyomásom az egekben. Természetesen nem maradtam ott az Őrtorony-tanulmányozáson. A családra hivatkozva elköszöntem az egyik véntől, aki kikísért.

Hazafelé néhányszor meg kellett állnom, mert nem láttam az utat az előretolult könnyeimtől. Nem is tudom mit éreztem. Sajnáltam a múltamat, magamat, vagy a valahova tartozás hiányát. Nem tudom megfogalmazni. Napokig, hetekig az élmény hatása alatt voltam. Egy valamire jöttem rá, ami miatt nem bántam meg, hogy becsaptam a volt hittestvéreimet. Mégpedig arra, hogy nem lettem rosszabb ember kint, mint voltam bent. Remélem, hogy az ő Jehova Istenük is szemet huny az eset fölött, hiszen nem hoztam szégyent isteni mivoltára.”

 

Lektorálta és közzétette, Egonymus




 

„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a megjobbításra…”

biblia.jpg

Az alapvető kérdés az, hogy a Bibliából merített ismeret, milyen mértékben hat ki az ember gondolkodására, cselekvésére, egyszóval az életére? Megjobbítja-e azt?

 A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra… 

tecnofator-biblia.jpg

Egyet leszögezhetünk. A Biblia hasznos tanítása az emberek életére, erkölcsére és viselkedésére, csak kedvező hatású lehet(ne). Nézzük hát meg, hogy mi tapasztalható a kedvező hatás eredményeit tekintve!

Blogajánló

2016.03.15. 23:32

Kedves Olvasó!

logo_1.JPGFigyelmedbe szeretnék ajánlani egy ma induló, friss blogoldalt!
Az oldal neve és elérhetősége: Blogközösség Jehova Tanúiért

Jehova Tanúi Egyházával számos egyéni blog foglalkozik. Az összefogás jó eredményeiben bízva jött létre ez az új oldal. Céljuk a segítségnyújtás. A segítség elfogadása mindenkinek a saját döntése. A blog alapítói nagyon remélik, hogy az olvasók újabb gondolatokkal lesznek gazdagabbak, valamint a felismeréseik átformálják az értékítéleteiket és a Jehova Tanúiként élt eddigi életüket.

Jó olvasást kíván, Egonymus!


multjelenjovo.jpg
Amikor az Általános Iskolában az igeidőket tanították még nem tudtam, hogy e tudás milyen jelentőséggel bír majd az életemben. Az, hogy Lenin élt, Lenin él, és Lenin élni fog, minden kortársam kívülről fújta. Gyermeki fejemmel azon gondolkodtam, hogy talán Vlagyimir Iljics Lenin (Uljanov) örökké él? Nem, de a teste idestova 92 évvel már túlélte a lelkét. Persze nem arról szól az írás, hogy Lenin fizikai teste már majd 146 éve köztünk van. Hanem, hogy mi a legértékesebb egy halandó ember életében? 

Igazság

2016.01.01. 23:35

top_secret.jpg

Jézus: "Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra."

Pilátus
: "Micsoda az igazság?".

Jézus hallgatása az igazság titkát rejtette el Pilátus elől. Egyetérthetünk ezzel az állítással? Mi tehát az igazság?